Mirkovics Margit javaslatára – az alapító tagokkal egyetértésben – a Budapest XI. ker. Villányi út 37-41. szám alatti Kertészeti Egyetemen lévő nagy dísztermet szemelték ki a nagyszabású bajtársi világtalálkozó megtartására. 1991 áprilisában Petrusz Tibor, Mirkovics Margit és Dr. Thurányi Ferenc szóbeli megegyezést kötöttek a Kertészeti-, és Élelmiszeripari Egyetemen Szabó Klára gazdasági igazgatóval a „K” épület dísztermének 1991. augusztus 11-én történő igénybevételéről. Erre az időpontra kitűzték az 1945-56 közötti Politikai Elitéltek Közösségének megalakuló első bajtársi találkozóját, és másnapra a Kolumbusz utcai székházban tartandó közgyűlést.

Petrusz Tibor és Dr. Thurányi Ferenc 1991. július 24-én a szóbeli megegyezést írásban is rögzítették.

Az alapító tagok gondolatai testet öltöttek. Mint a tiszta forrásból fakadó ér – indult el a közösség építése és folyamatos története.

Vargha Lajos vállalta a meghívók sokszorosítását Közös munkával kb. 1000db meghívót borítékoltak be és küldtek el a címzetteknek.
1991. ugusztus 11-én az ország minden részéről jöttek, a külföldön emigrációban élő magyarság is jelentős létszámmal képviseltette magát. Vargha Lajos, Csát József, Sunderlik Imre, Sárdy György rendezők, közel 850 embert regisztráltak a nagyszabású bajtársi világtalálkozón. Csaknem valamennyien a kommunista diktatúra ellen harcoltak, és áldozták fel ifjú életüket a hazájukért, a szabadságért, a függetlenségért és az igazságért. A terem rövid idő alatt zsúfolttá vált, és az előcsarnok is megtelt. Régi bajtársak és barátok százai találkoztak. Az idős megtört veteránok arcára boldog mosoly ült ki, és reményteljes, felszabadult lelkesedés áradt mindenki felöl. Zúgott az épület az örömtől és a boldogságtól, de az arcuk ráncai mögött a jövő gondjai és kérdőjelei szunnyadoztak. De megjelentek néhányan az országgyűlési képviselők közül is. Ígéretet tettek arra, hogy anyagilag és erkölcsileg is támogatják programunkat. Többek között a 298-as parcella méltó megépítését is.
A Himnusz elhangzása után az első Bajtársi találkozót Petrusz Tibor levezető elnök vezényelte.

Elsőnek vitéz Fehérváry István állt a pulpitus mögé. Hatalmas hangja betöltötte a dísztermet, és az előcsarnokban rekedt emberek is néma áhítattal hallhatták szavait.

Az első Bajtársi találkozó ünnepélyességét Zambelli Bianka zongoraművésznő előadása jelentős mértékben növelte.

Másnap 1991. augusztus 12-én a Kolumbusz utcai székház előadó terme teljesen megtelt. A regisztrációk szerint több mint 500 politikai üldözött regisztráltatta magát az alakuló közgyűlésen.

A Himnusz elhangzása után, vitéz Fehérváry István ismertette a Politikai Elitéltek Közösségének a programját.

Emlékművet kell felállítania mártírhalált halt kivégzett bajtársaink nevének megörökösítésével. Meg kell írni az ellenállás történetét, a politikai pereket, a deportálásokat, a törvénytelenségeket, a kommunista diktatúra általi embertelenségeket, bűntetteket stb. Alapítványt kell létrehozni a nehéz körülmények között élő bajtársaink és hozzátartozóik megsegítésére. Szükséges még a társszervezetekkel valamint a külföldre emigrált bajtársakkal való szoros kapcsolattartás. A közösségi feladatok ellátása céljából megfelelő pénzforrás előteremtése, és iroda helység biztosítása is alapvető szükséglet. Az elnök szavait hosszantartó taps követte.

Ezután Dr. Fülei Szántó Endre állt az emelvényre, aki a következőkben fogalmazta meg a Politikai Elitéltek Közösségének életvitelét, hitvallását és eszmeiségét.

„… a PEK az 1945-56 között magyar bíróságok által elitélt politikai foglyok közössége. Olyan önkéntes, pártpolitikától mentes társulás, melynek alapjait azok a közösen – ma már szinte hihetetlenül embertelen körülmények között – eltöltött börtön évek képezik, amikor a külvilágtól, családtól való teljes elzártság miatti egymásrautaltság alakította ki a bajtársi, a közösségi szellemet. A közösség legfőbb célja azoknak a sorstársaknak érdekvédelme és a szellemiségüknek ápolása, akik nemzetükhöz, világnézetükhöz, az emberi tiszta erkölcs írott, vagy íratlan törvényeihez való hűségüket bebizonyították. Ahogy a történelem és a politikai megemlékezés számon tartja a nemzeti-szocializmus áldozatainak az emlékét, ugyan úgy számon kell tartania az idegen elnyomás és hatalmi zsarnokság áldozatait, azoknak a nevét, tetteit emlékét, akik vállalták a mérhetetlen szenvedéssel járó áldozatot a 20. század európai humánumáért, az őszinte nemzeti érzésért, a népükhöz való hűségért és világnézetükért.

A törvényességi látszat paradoxon volt, hogy akit hűtlenségért ítéltek el, valójában a legmagasabb rendű hűség ideálját képviselte, akiket összeesküvéssel vádoltak és ítéltek el, azok hazánk szabadságáért éltek és szenvedtek. Minden politikai indíttatású per, ide értve az olykor közbűnténynek feltüntetett politikai üldözéseket is, a nemesebb eszmék melletti kiállás, azok szolgálata miatt történt.

Közösségünk a nemzeti, erkölcsi, humanista eszméket és a történelmünk – így a közeli múlt történelmét is – emlékeit ápoló közösség kíván lenni, amelynek ma is van mondanivalója a mai nemzedék, a nemzetnevelők és a tágabb értelemben vett politika számára. Közösségünk nem politikai párt – és nem is kíván azzá lenni, – és nem adminisztratív és jogi eszközökkel, hanem a tagjai által képviselt erkölcs súlyával kíván a vezetőink mellett állni, és segítséget nyújtani a magyar népet érintő fontos kérdésekben.

Közösségünk tudatában van annak, hogy a teljes rehabilitáció lehetetlen, senki sem képes kárpótolni az elszenvedetteket és a feláldozott értékeket. Arra viszont törekszünk, hogy a politikai üldöztetésük miatt a mai napig hátrányos anyagi helyzetben lévő bajtársaink és az áldozatok hozzátatozói elérjék a velük hasonló életvitelű, de a rendszer által nem üldözöttek anyagi szintjét.

Feladatunknak tekintjük az áldozatok emlékének ápolását, a nagyon rossz anyagi körülmények között lévők támogatását is, de nem utolsó sorban az elmúltakra vonatkozó pontos, hiteles és tárgyilagos információk összegyűjtését, mert a mai nemzedéknek is tudnia kell az annak idején történtekről, hiszen oly sok iratot, dokumentumot semmisített meg a zsarnokság.

Humanista elkötelezettségünkből kifolyólag nem törekszünk – nem törekedhetünk – a bosszúra, de az igazságosság valamilyen megnyilvánulására igen. Igazságtalannak tartjuk, hogy az áldozatok változatlanul rosszabb körülmények között legyenek, mint a velük szemben törvénytelenségeket elkövetők. Szeretnénk megbocsátani, de bűnbánat és bocsánat-kérés nélkül megbocsátani sem lehet. A modern szociológia büszkeség-index és szégyen-index bevezetésével jellemzi a polgárt, legyenek ezek az indexek nyilvánosak!
1956 október 23-a számunkra is a magyar nép szabadsága és függetlensége iránti vágyát kinyilvánító hatalmas szabadságharca, mely tragikus dicsőséggel fejtette ki a hatását és mozgatta meg az egész nemzetet. Ám az 1956-os szabadságharc nem választható el az azt megelőző nemzeti ellenállástól, az abban résztvevők hősiességétől, mert az volt az 56-os események előkészítője. A magyar társadalom minden elnyomásra érzékenyen reagált, de nem behódolással, megalkuvással, hanem az ellenállás szellemének megerősödésével, ami persze a terror és elnyomás fokozódását is maga után vonta. Mindezeket felismerve, 56-ban még olyanok is szembe szálltak az elnyomó hatalommal – és a barikád másik oldalán harcoltak – akik korábban kiszolgálták azt. Ez bűnbánatnak elfogadható, de nem jogcím a mostani vezető szerepre. Aki pedig résztvett embertelenségekben, kínzásokban, gyilkosságokban, azért mindettől függetlenül felelnie kell.

Közösségünk céljainak megvalósítását akkor segítjük elő a legjobban, ha az ezzel járó munkát szolgálatnak tekintjük. Éber lelkiismerettel kell figyelnünk, hogy sorainkat, az aktív résztvevőket és passzív tagokat, a vezetőket és a beosztottakat aktív szeretet fűzi-e egybe, nem jelentkezik-e érdekharc, hatalomvágy vagy bosszúszomj? Mert ez utóbbiak a PEK szellemiségétől teljesen idegenek és már a kezdeti megnyilvánulásaikat ki kell gyomlálni.

Közösségünk céljai világosak, önkényesen senkit sem akarunk magunk közül kirekeszteni, régi vagy új pártállásra, vallásra, anyanyelvre, származásra való tekintet nélkül, mint annak idején. Példát szeretnénk adni arra is, hogy közösségünk „egylet-egyesületesdi” helyett tartalmi munkát tud végezni, kevés szóval és vitával, de sok okos cselekedettel és tettel. Nem kívánunk rivalizálni a hasonló célkitűzésű testvér-szervezetekkel, de készek vagyunk mindenkivel – ameddig útjaink együtt futnak – szorosan együtt- működni, és a közös munkát megosztani.

Ezekkel a gondolatokkal hívja a volt bajtársakat és hozzátartozóit (ismét) a sorai közé a PEK.”

Ezt követően Petrusz Tibor levezető elnök felkérte Dr. Bánschák Ágostont az Előkészítő Bizottság elnökét, hogy olvassa fel az ügyvezető tanács tagjainak, valamint a külhoni képviselők javasolt névsorát.

 Ügyvezető Tanács tagjai:

Dr. Bánschák Ágoston, Dr. Báder Ferenc, Csát József, Darvas István, Dr. Dobovics Miklós, Domján Lajos László, Esztergár Pál, v. Fehérváry István, Dr. Fülei Szántó Endre, Harczos Márta, v. Horváth Lajos, Kovács Ferenc, Kőrösmezey Miklós, Lengyel Endre, Márkus László, Mirkovics Margit, Dr. Németh Árpád, Petrusz Tibor, Sárdy György, Sunderlik Imre, Dr. Szedlák Tibor, Dr.Thurányi Ferenc, Toldi Szabó Gézáné, Vargha Lajos, Vaikó Györgyné, Vass Teréz.

 Külhoni képviselők tagjai:

Fehérváry István, Hefty Frigyes, Haverland Attila – USA
Agg Miklós, Sárközy Bertalan, Dlabács Gyula, – Kanada
Erdey Sándor, Csaszkoczy Emil – Németország
Kovách László, Martsa Sándor, Szabó István – Ausztria
Alföldi László, Dr. Luka László – Svájc
Hatváry Hugó – Hollandia
Szentkereszty Erzsébet, Sulyánszky Jenő – Franciaország
Gorka Pál, Lontai Róbert, Szakály János – Anglia
Eichardt Sándor, Papp Iván – Svédország

 A jelenlévők elsöprő többséggel szavazták meg a felsorolt személyeket.

A nagyszabású Közgyűlés fontosságát a tekintélyes közéleti valamint politikai személyiségek felszólalásai is növelték. Dr. Horváth Balázs miniszter a kormányfő képviseletében, Dr. Surján László miniszter, Dr. Zétényi Zsolt országgyűlési képviselő, Dr. Hasznos Miklós országgyűlési képviselő, Csurka István országgyűlési képviselő, Simon Tamásné, a Független Kisgazda Párt alelnöke méltatták a Politikai Elitéltek Közösségének megalakulását. A felsorolt tekintélyes politikusok után még sok közéleti személyiség is felszólalt, akik valamennyien a múlt bűneiről és a független, szabad jövő Magyarországáról beszéltek.

Másnap 1991. augusztus 13.-án délelőtt 10 órakor a résztvevők megkoszorúzták a 298-as, valamint a 301-es parcellát, és lerótták kegyeletüket hősi mártír halottaink sírjainál

 Az Ügyvezető Tanács első értekezlete
1991 szeptember 10-én a megválasztott Ügyvezető Tanács a Kolumbusz utcai székházban értekezletet tartott.

Petrusz Tibor vállalkozott az első értekezlet levezetésére. Az Előkészítő Bizottság megbeszélése és javaslata alapján alapos megfontolás után az Ügyvezető Tanács – érdemeik szerint – az alább felsorolt bajtársakat egyhangú választással egy évre delegálta az Elnökségbe:

Elnök: v. Fehérváry István
Ügyvezető elnök:  Dr. Fülei Szántó Endre
Alelnök:  Esztergár Pál
Főtitkár:  Petrusz Tibor.
Gazdasági vezető:  Dr. Thurányi Ferenc.

Ezután az elnök kapott szót.

Az elnök felsorolta az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatait, hogy a következő ülésen már érdemi eredményekről lehessen beszámolni.

  1. -A PEK Alapszabályának elkészítése, hogy az Ügyvezető Tanács az ezzel kapcsolatos észrevételeket megtárgyalhassa, és elfogadását megszavazhassa
  2. -A Budapest V. Zoltán utca 16 sz. alatti irodahelység bérleti szerződését sürgősen meg kell kötni.
  3. -Az 1945-56 közötti Politikai Elitéltek Közösségének a megalakulási jegyzőkönyvét – bejegyzés céljából – a Fővárosi Bíróságra a lehető leggyorsabban be kell nyújtani. .
  4. -Sajtókonferenciát kell összehívni, ahol terveinkről és céljainkról tájékoztathatjuk a közvéleményt.
  5. -A sajtó segítségét kell igénybe venni ahhoz, hogy nemes céljaink megvalósításához anyagi támogatást gyűjthessünk, (emlékmű felállítás, mártírjaink sírhelyeinek felkutatása, 298-as parcella rendbehozatala stb.) Minden velünk kapcsolatos ügyben a sajtón keresztül nyilatkoznunk kell.
  6. -Budapesten és vidéken helyi szervezeteket kell létrehozni.
  7. -Értesítőt kell szerkeszteni, amelyben a bajtársainkat tájékoztatjuk a bennünket érintő eseményekről.
  8. -Október 23.-án tartandó forradalmi ünnepségeken együtt kell működni a társszervezetekkel. (POFOSZ, Recsk, TIB) Lehetőleg mi legyünk a kezdeményezők.
  9. -A polgármesterek közreműködésével és segítségével mártírjainkról utcákat, tereket kell elnevezni. Emléktáblán is meg kell őrizni hazafias tevékenységüket.
  10. -Kezdeményezni kell a honvédelmi miniszternél, hogy a hazafias tevékenységük miatt elitélt és kivégzett katonákat terjesszék fel előléptetésre.
  11. -Önkéntes akciót kell szervezni a 298-as parcella további rendezésére, ahová fotóriportereket is meg kell hívni, hadd lássa a nemzet a Rákosi diktatúra szégyenét.
  12. -A feladatok elvégzésére munkabizottságokat kell létrehozni az ügyvezető testületi tagok kiválasztásával.

Az elnök továbbá közölte, hogy rövidesen vissza utazik az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a Közösség céljaink megvalósítása érdekében gyűjtést fog kezdeményezni, az emigrációban élő bajtársaink között, mert pénz nélkül szervezetünk működésképtelen.

Dr. Bánschák Ágoston, Dr. Dobovics Miklós jogtanácsosok és Petrusz Tibor a társadalmi valamint a közösségi ügyekben járatos bajtársak összeállították az 1945-56 közötti Politikai Elitéltek Közösségének megtervezett Alapszabályát és Alapító okiratát.

Sunderlik Imre szóbeli megegyezést kötött – szervezetünk képviseletében – Dr. Zimányi Tibor Recski Szövetség elnökével a Bp. V. ker. Zoltán utcai irodahelység bérletéről, amelynek alapján térítés-mentesen átadták 1991. szeptember 15-től a 1054 Budapest Zoltán utca 16. IV. e. 420. ajtó alatti iroda helységüket, ezen felül, ha szükséges használhattuk az első emeleti ebédlőtermüket is. Ezek szerint, szeptember 13-án a megállapodást írásban is rögzítették, amelyet a Recski Szövetség részéről Dr. Zimányi Tibor elnök valamint a PEK részéről Esztergár Pál alelnök, Petrusz Tibor főtitkár és Dr. Bánschák Ágoston jogtanácsos írtak alá.

Az Elnökség felkérte az Ügyvezető Tanács tagjait, hogy a következő ülésen szeptember 21-én jelenjenek meg, mert további határozatok meghozatalára lesz szükség.

1991 szeptember. 23-án megtartott PEK Ügyvezető Tanács értekezletén v. Fehérváry István elnök külföldi távolléte miatt már nem jelent meg. Az elnöki feladatokat Dr. Fülei Szántó Endre társelnök látta el. A jelenléti ív alapján 20 fő jelent meg, amely a tanács határozatképességét igazolta.

A jelenlévők – a korábbi megbeszélések szerint kinyilvánították elhatározásukat, hogy megalapítják az 1945-56 közötti Politikai Elitéltek Közösségét, mint társadalmi szervezetet.

Továbbiakban az időközben elkészült alapszabály tervezetet megvitatták és azt egyhangú határozattal elfogadták.

Ezután az előző ügyvezető tanácsi értekezlet határozata alapján az alább felsorolt bajtársakat megerősítették tisztségeikben, valamint az Alapító okirat szerint az Elnökséget kiegészítették további személyekkel.

 

Az elnökség végleges névsora:
Elnök: vitéz Fehérváry István
Társelnök: Dr. Fülei Szántó Endre
Ügyvezető alelnök: Esztergár Pál
Főtitkár: Petrusz Tibor
Jogi képviselők: Dr.Bánschák Ágoston, Dr. Dobovics Miklós
Gazdasági vezető: Dr. Thurányi Ferenc
Ellenőrök: Toldi Szabó Gézáné, Kőrösmezey Miklós

A közgyűlés határozatot hozott arra vonatkozólag, hogy kéri a bíróságtól az 1945-56 közötti Politikai Elitéltek Közössége, mint társadalmi szervezet nyilvántartásba vételét. Meghatalmazta egyidejűleg Esztergár Pál ügyvezető alelnököt, hogy a bejegyzés iránti kérelmet aláírásával lássa el. A bejegyzés lebonyolításával a közgyűlés Dr. Bánschák Ágoston jogi képviselőt bízta meg.

Az ÜT -ülés elhatározta, hogy a jövőben naponta rendszeres hivatali ügyeletet tart. A rohamosan növekvő taglétszám miatt az ügyek is szaporodtak, (kárpótlás, rehabilitáció, szociális problémák, jogi tanácsadás igénye stb.). Határozat született még, hogy az ügyvezető testület rendszeresen havonta egy alkalommal értekezzen, hogy a kitűzött céloknak megfelelően mindenki beszámolhasson az elvállalt munkák elvégzéséről, és az Elnökség tájékoztassa az ÜT tagjait a Politikai Elitéltek Közösségét érintő történésekről.

Az ÜT ülést követő napokban Esztergár Pál, Petrusz Tibor, Dr. Bánschák Ágoston és Dr. Dobovics Miklós letisztázták közösségünk nyilvántartásba vételi kérelmét. Dr. Bánschák Ágoston jogtanácsos és Esztergár Pál aláírásukkal hitelesítve 1991. október. 4-én benyújtották a Fővárosi Bíróságnak. A Végzés alapján az 1989. évi II. Törvény 15. §-ának /1/ bekezdése alapján 3960 sorszám alatt a társadalmi szervezetünket nyilvántartásba vették.

  1. November 11-én Ügyvezető Tanács ülésén Dr. Fülei Szántó Endre elnökölt.

Esztergár Pál alelnök beszámolt vitéz Fehérváry Istvánnal folytatott telefonbeszélgetésről. A külföldre emigrált bajtársak örömmel üdvözölték a Közösség megalakulását, közölték, hogy anyagilag is szívesen támogatják szervezetünk munkáját.

Munkabizottságok létrehozása

A PEK megalakulásáról szóló ismertetéseket a sajtónak elküldték, de reagálás nem történt. E miatt szükséges a sajtó és propaganda bizottság létrehozása. A tagságot tovább kellett szervezni, ezért az elnökség úgy látta, hogy meg kell alakítani a Tagfelvételi, és Etikai bizottságot.

Dr. Fülei Szántó Endre javaslatára önként jelentkezések alapján létrehozta az alábbi munka bizottságokat:

 

  1. Protokoll Bizottság: 

Vezetője: Mirkovics Margit
Tagjai: Esztergár Pál, Dr. Füley Szántó Endre, Dr. Bánschák Ágoston, Dr. Dobrovics Miklós, Petrusz Tibor, Lengyel Endre.

Sajtó és Propaganda Bizottság:
Vezetője: Kovács Ferenc
Tagjai: Dr. Fülei Szántó Endre, Márkus László, Lengyel Endre, Vaikó Györgyné.

 Etikai-, és Tagfelvételi Bizottság:
Vezetője: Csát József
Tagjai: Kőrösmezei Miklós, Dr. Szedlák Tibor, Vargha Lajos, Dr. Báder Ferenc, Kovács Ferenc, Dr. Németh Árpád.

Történelmi-, és Hagyományőrző Bizottság:
Vezetője: v. Horváth Lajos
Tagjai: Darvas István, Lengyel Endre, Vass Terézia, Kovács Ferenc, Dr. Németh Árpád, Toldi Szabó Gézáné, Naszluácz Géza történész.

 

Az ügyvezető elnök felhívta a megalakult bizottságokat, hogy munkájukat azonnali hatállyal szervezzék meg és kezdjék el.

Petrusz Tibor főtitkár közölte, hogy minden szerdán 14 órától 17 óráig ügyeletet tart, szükséges azonban, hogy a hét minden napján legyen valaki az irodában, hogy a tagság ügyes-bajos dolgait az igényeknek megfelelően lelkiismeretesen intézhessük. Az ügyeleti beosztást azonnal el is készítették.

A Történeti és Hagyományőrző Bizottság, feladata a 298-as parcella mártírjainak felderítése és további munkálatainak ügyintézése volt elsősorban.

 

Az 1991. december 16-án megtartott ülésen Dr. Fülei Szántó Endre elnökölt.

Petrusz Tibor főtitkár beszámolt az elnökség eddig elvégzett munkáiról.

Ismertette a Fővárosi Bíróság végzését a PEK nyilvántartásba vételéről. Közölte, többek között, hogy „a Magyarok Világ Szövetségének a december 11-én és 12-én tartott rendkívüli közgyűlésén a PEK négy tagja vett részt. A Szövetség munkáját mi is támogatni kívánjuk, ezért a PEK eszmeiségének megfelelően kértük felvételünket tagjaik sorába”.

Az MVSZ méltányolta kérésüket és nyilvántartásukba vették a Politikai Elitéltek Közösségét.

Az ÜT döntése alapján Dr. Bánschák Ágoston jogtanácsos, valamint Esztergár Pál alelnök bajtársunkat kérte fel, hogy képviselje közösségünket a Magyarok Világ Szövetségében. A választottak elfogadták felelős megbízatásukat.

Ezután a főtitkár kiosztotta a Fővárosi Bíróság által jóváhagyott PEK Alapszabályt. Bejelentette továbbá, hogy a jövő hónap folyamán a rendelkezésünkre álló címjegyzék szerint a még nem jelentkezett bajtársaknak elküldik a belépési nyilatkozatokat. A levelek sokszorosítását Vargha Lajos vállalta és Lengyel Endre megígérte, hogy a postázást ő fogja intézni.

Az ÜT tagjainak az aktivitását igazolja, hogy a résztvevők csaknem minden tagja hasznos hozzászólásával segítette a PEK munkáját. Kérdéseket tettek fel, amelyekre az elnökség az alapszabály szerint minden esetben kielégítő választ adott.

– Mi az elnökség állásfoglalása a kettős tagsággal kapcsolatban? – kérdezte Solti Molnár István bajtársunk.
– Mindenki maga dönti el, hogy hány szervezetnek kíván tagja lenni. – válaszolt azonnal Dr. Fülei Szántó Endre nagy tekintélyű társelnök.
A Közösség tagjainak jelentős része POFOSZ tagsági könyvvel is rendelkezett, de valamilyen párt tagjaként is képviseltette magát. Tehát a kérdés feltétlenül időszerű volt.
– Sürgősen be kell rendeznünk iroda helységünket. – Szólalt fel Dr. Szedlák Tibor körzeti orvosunk.
– Ez már folyamatban van. – válaszolt Vargha Lajos volt orvostanhallgató öblös hangjával.
– A számítógép-, és írógép beszerzéséről is gondoskodtunk már. – tette fel a kezét Domján László barátunk, miközben mosolyogva ő is válaszolt.
– Szeretnék beszámolni a 298-as parcella jelenlegi állapotáról. – állt fel v. Horváth Lajos bajtársunk. Mély baritonjával, komolyságával, szorgalmával, lelkesedésével tiszteletet és szeretetet váltott ki bajtársai körében. Elmondta, hogy a kopjafák már a helyükön állnak. De további kutatásokat kell folytatni, mert nem lehet minden esetben a maradványokat azonosítani. Viszont a felderített mártírjainknak márványból készült emléktáblát kell készíteni, amelyet a sírhelyekre kell elhelyezni.
– A magam részéről biztosítom a tagságot, hogy minden esetben megfelelő jogi tanáccsal látom el a hozzám forduló bajtársakat. – szólalt fel Dr. Dobovics Miklós barátunk is.
– Felkérek mindenkit arra, hogy kutassuk és gyűjtsük össze mindazokat a történelmi emlékeket, amelyek 1945 és 1956 között velünk kapcsolatosan történtek. Írjuk meg és dokumentáljuk azokat, még mielőtt a feledés homályába kerülnének. Fel kell kutatnunk kivégzett bajtársaink sírjait, hogy emléket állíthassunk azoknak is. – állt fel Kovács Ferenc bajtársunk is.
Ezután Esztergár Pál alelnök szólalt fel. A Magyarok Világ Szövetségének gyűléséről számolt be.
Dr. Németh Árpád a vidéki politikai elítéltek egységének fontosságát hangsúlyozta. Nem szabad, hogy a Budapesttől távol élő bajtársaink erői szétforgácsolódjanak.
Ezután az elnökség tagjai közül ismét Petrusz Tibor főtitkár szólalt fel. Összefoglalta az elhangzottakat, majd bejelentette, hogy a jövőben klubdélutánokat kell tartani. Meglepetésként közölte, hogy már ebben az ügyben az ÜT utólagos jóváhagyásával már intézkedett. Erre a célra kibérelte az Újpest rkp. 103 sz. alatti BM klubhelységet. Az ÜT tagjai, lelkesen fogadták a kitűnő kezdeményezést.

Az ÜT döntött arról is, hogy a jövőben rendszeresen minden hónapban legalább egyszer itt is találkozni fogunk, és a tagság ügyeit fotelből egy-egy pohár ital mellett is intézhetjük. A klubfoglalkozásnak az is a célja, hogy a tagságot összefogjuk, az Ügyvezető Testület munkájáról személyesen tájékoztatást nyújtsunk, és a PEK tagsága baráti beszélgetésekkel a kapcsolataikat szélesítse, és a résztvevők jól érezzék magukat. (Amikor a későbbiek folyamán megnéztük, láthattuk, hogy a helységekben presszó, kényelmes bőrfotelok, bőrkanapék, dohányzóasztalok stb. álltak a rendelkezésünkre.)

Dr. Fülei Szántó Endre ügyvezető elnök az ülés befejezéseként közölte, hogy az ünnepekre való tekintettel ügyelet nem lesz, és a legközelebbi ÜT ülést 1992. január 20-ára tűzte ki.

Az elnökség tagjai folyamatosan igyekeztek megfelelő kapcsolatokat kiépíteni. Az Ügyvezető Testület tagjainak jelentős része a II. Világháború alatt katonatisztként harcolt a fronton. Ebből adódóan természetszerűen kialakult a Honvédelmi Minisztériummal a jó párbeszéd. Fehérváry István elnök, Petrusz Tibor főtitkár, v. Horváth Lajos Kegyeleti Bizottság vezetője stb. megkeresték és kérték a Honvédelmi Minisztérium illetékeseinek a támogatását. Elmondták, hogy az 1945-56 közötti Politikai Elítéltek Közössége megalakult. Ismertették céljaikat, múltjukat, eszmeiségüket, amelynek alapján a Közösség erkölcsi támogatásban részesült. De megkeresték a Belügyminisztériumot is. Dr. Boross Péter belügyminiszter a legmagasabb elismerésben részesítette elnökségünket, különös képen v. Fehérváry István elnökünket, aki valamikor társa volt a miniszter úrnak, a kőszegi katonai főreálban.

Az ÜT döntése alapján, az elnökség bemutatkozó küldöttségeket szervezett, akik felkeresték a parlamenti pártok elnökségeit, a történelmi egyházak vezetőit, a minisztériumokat és a kerületi polgármestereket.

 

Az Ügyvezető Tanács rendszeresen minden hónapban értekezletet tartott. Ezeken a napokon az elnökség beszámolt munkájáról, a tervekről, javaslatokat tettek segélyekre, újabb munkákat osztottak ki. A tisztségviselők ezek után részletesen elmondták vállalt munkájuk eredményét, a problémákat, amelyeket azután megtárgyaltak, megvitattak. Ilyenkor újabb és újabb javaslatok születtek. Általában minden tervszerűen történt. Az összhang mindenkor kifogástalannak minősült. Veszekedés vagy esztelen nézeteltérés sosem történt, senki sem törekedett hatalomra, sosem ártottak senkinek, sőt segítették a bajtársakat. Az általános hangulatot a szeretet jellemezte. Az azonos eszmeiség, a közös mult, a közös szenvedés, az azonos cél, a demokratikus államrend kialakításának reménye összetartozást eredményezett. Munkájuk ezeknek szellemében alakultak.

 

Az 1992. évi közgyűlésen, dr. Fülei Szántó Endre lemondott társelnöki tisztségéről és maga helyett Petrusz Tibort javasolta társelnöknek, az ügyvezetői feladatok ellátásának megbízatásával. A közgyűlés főtitkárnak Lengyel Endrét választotta.

Az időközben berendezett irodában elindult a hivatali munka. Rendszeres inspekciót tartottak, hogy a különböző problémáikkal megjelent bajtársak ügyeit megnyugtatóan intézhessék. Esztergár Pál, aki a Kárpótlási Hivatal kollégiumának tagjaként működött, Dr. Bánschák Ágoston és Dr. Dobovics Miklós jogtanácsosok és nem utolsó sorban Fehérváry István elnök valamint Petrusz Tibor főtitkár szinte naponta rendelkezésre állt különböző ügyek intézésében. Mert a bajtársak az ország különböző helyeiről jöttek, és rengeteg munkát adtak. Időközben elkészültek a céges levélpapírok és borítékok, valamint cégbélyegző is.

A tagsági igazolványok is elkészültek, amelyeknek a nyomdai költsége darabonként 12-Ft volt.

Januárban Fehérváry István levelet küldött, amelyben közölte, hogy az Amerikába emigrált bajtársaktól 600 dollárt gyűjtött, amelyet átutalt a PEK bankszámlájára.

Időközben Romhányi László bajtárs közölte az elnökséggel, hogy a 298-as parcella további munkálataihoz 20000-Ft szükséges. A kért összeget a vezetőség átutalta. A sírkert munkálatait v. Horváth Lajos és Dr. Thurányi Ferenc folyamatosan ellenőrizték. Látták, hogy a székely fiatalok derekasan dolgoztak, és látható módon a parcella napról napra szépült.