Sárossy Gyula 924668-as számú volt politikai elítélt, PEK vezetőségi tag önéletrajza:

(A képen a baloldali vagyok én.) 1929 április 19.-én Békéssámsonon születtem, majd 1930-tól Szegeden laktunk, később 1932-ben Makón telepedett le a családom. Őseim Sáros megyéből származtak, de a Gyula nevű üknagyapám 1849 után Gyomán telepedett le és az utána következő leszármazottak édesapámmal bezárólag mind bognár mesterséggel foglalkoztak.
1943-ban a makói Gróf Bethlem Gábor Református Polgári Fiú Iskola befejezése után, felvételt nyertem a volt M.Kir. Honvéd Repülős Szakkiképző Iskolában és 1944. szeptember 26.-án Makón szovjet megszállási övezetbe kerültem. 1945. február 1-.jén behívtak az Új Magyar Honvédségbe, ahonnan nyár végén leszereltem, mint szakaszvezető. Mivel édesapám Hősi Halált halt nappali tagozaton nem tudtam tovább tanulni mivel segítettem a családot, édesanyámat, nővéremet és húgomat. Szerencsére el tudtam helyezkedni a makói Hitelszövetkezetnél, mint gépíró. Magyarországon volt a legnagyobb elnyomás, az ún. népi demokratikus országok között. Ez megmutatkozott vallási, nemzeti, valamint gazdasági vonatkozásban egyaránt, ezért a lakosság egy része az illegális szervezkedésben gondolta a szabad Magyarország megteremtését. Ezen elgondolások alapján léptem be 1945. szeptember közepén, Makón, Vida István repülős főhadnagy által vezetett Fegyveres Ellenállási Szervezetbe. E szervezkedések létjogosultságát teljes mértékig igazolták az akkor megjelent újságok cikkei, a rádiók adásai, a politikusok elhangzott nyilatkozatai, (belföldön és külföldön egyaránt) valamit az akkor született versek és dalok. ( ,,Ha jön a háború, ha menetelni kell, a sötét erők, ha ránk zúdulnak…”)
1949. április 2.-án megalakult a NATO, május 4.-én pedig az Európai Bizottság, (ez még nem az Európai Unió volt) így a keleti hatalmak teljes gőzzel rákapcsoltak a NATO országokkal kapcsolatban levő szervezkedések felderítésére. Magyarországon a Katonapolitikai Osztály végezte e tevékenységet, és 1949. május végén őrizetbe vették a Pásthy István határvadász hadnagy mind az öt szervezetét, a makóival együtt. Kb. 1000 főt vettek őrizetbe és ebből 60 főt állítottak részben katonai, részben népbíróság elé.
1950. augusztus 12.-én hajnalban a Margit körúti Katonai Fogház udvarán dobpergések és fegyverropogások zaja után a bitófán Hősi Halált haltak: Pásthy István határvadász hadnagy, Gyuris István repülős főhadnagy, Hummer Ferenc vezérkari százados, Garamvölgyi Tivadar gyalogos százados, Dr. Sassy Szabó László ügyvéd, és a vizsgálati fogságban szintén Hősi Halált halt Szabó Zsigmond makói tisztviselő. A bíróságok még kiosztottak 4 életfogytiglan-t, 15; 12; 10; 7; 6; 5; 4; 3 évnyi börtönt és 4 enyhe büntetést. Természetesen külön tanácsok, zárt tárgyaláson, hírközlési tilalom elrendelése mellett hozták az ítéleteket. Személyem 7 évet kapott, ebből 6 évet és 2 hónapot töltöttem le. A letartóztatást Szegen a Katpol alosztályon kezdtem, majd folytattam a budapesti Katpol-on, a Markó utcában, a Pestvidéki Törvényszéki Fogházban, a Gyűjtő jobb három csillagban, a Kisfogházban, a márianosztrai magánzárka osztályon, végezetül pedig a várpalotai szénbánya kényszermunkatáborából szabadultam. 1990-ig a BM. 3/2-es osztálya megfigyelése alatt és nyilvántartásában voltam. Szabadulásom után Makón voltam rakodómunkás, vagonkirakó, faipari segédmunkás, majd asztalos lettem. Több mint 30 évig dolgoztam az építőiparban. Csepelen a Pest megyei Építőipari Munkásszállón 5 évig műsorszervező voltam ahol földrajzi, irodalmi, történelmi, stb. szakköröket szerveztem, ahol magyar érzelmű tanárok voltak az előadók. 18 évig vállalati tűzoltó parancsnok voltam a Pest megyei Építőipai Vállalatnál és e vállalat központi telepének (kb. 800 fő) üzemi tűzvédelmi megbízottja voltam (társadalmi beosztásban). Ezen beosztások keretein belül volt alkalmam a magyar tűzoltóság hazai és nemzetközi tekintélyéről beszélni, amelybe még belefért a magyarságtudat és a nemzeti identitás szellemisége is- persze burkolt formában.
Most 90 éves vagyok, már 11 éve özvegyember. Családommal, Gyula fiammal, menyemmel, Annamáriával és két unokámmal, Gyulával és Saroltával élem a mindennapjaimat, akik patronálnak mindenféle tekintetben.

Feladatomnak tartom, a bitófán Hősi Halált halt, Hős Magyar Lányok, Fiúk, Nők, Férfiak, Honvédek, és Tisztek utolsó üzenetét az utókornak átadni, mely így hangzott:
,,A Hazáért Mindhalálig, Éljen Magyarország!
Áldás Békesség!”

Sárossy Gyula