Alsópáhok, 1921. december 6.

1949 október 27-én a demokratikus államrend elleni izgatás miatt a lengyel mezőgazdasági gimnáziumban a tanítási órán tartóztatott le az ÁVH. A vád: a szovjet rendszerű mezőgazdaságról megmondtam a valóságot a középiskola nagyszámú diáksága előtt.

Letartóztatás után a pécsi ÁVH-ra vittek, ahol két napon át gumibotokkal kékre-zöldre vertek. Alkalmanként 3-5 fő. Két hét magányzárka után vittek át a megyei Népbíróságra. Kihallgatás után szabadon bocsátott az ügyész, de várt az ÁVH és visszavitt a saját börtöne magánzárkájába. Bírósági tárgyalással ítélet 1949. december 6-án született, 3 év börtön és 10 év mellékbüntetés vagyonelkobzással. A pécsi börtön 4×4 m²-es cellájában 20-22-en voltunk emeletes vaságyakon. Éjszaka az alváskor szalmazsákok kerültek a szabad területekre. A szobasarokban kibli, amely csak naponta egyszer, reggel volt üríthető. Bűzben és áporodott szagban éltünk, minimális étkezés mellett, napi egyszeri sétával. Mosakodásra reggel 1 vödör víz egy bádoglavórral szolgált a húsz fő számára. A három év börtönt az ország börtönvilágának megismerésével töltöttem: Pécs, a budapesti Gyűjtő, Márianosztra, Székesfehérvár, Baracska, Jászberény és Miskolc. Miskolcon az egyetemváros építkezésén dolgoztam, innét szabadultam, de ÁVH visszakéréssel még három hétig magányzárkában sínylődtem. Véglegesen 1952. november 16-án szabadultam, rendőri felügyelettel megtoldottan. Szabaduláskor Pobeda vitt két ÁVH-s kísérettel, megbilincselve a rendőrségre, ahol az elbocsátás ref-fel történt.

A szüleim házában éjszakánként a rendőrség látogatott meg, ugyanakkor minden vasárnap délelőtt a tanácsházán igazolás láttamozta a rendőrségi bizonylatomat.
1953 március 1-jén a keszthelyi rendőrség fogdájába vittek el 30 napra, mivel február végén Alsópáhok határát elhagytam, szüleim Hévíz területén lévő földjét munkálva. A rendőrségvezető politikai tiszt – amikor írást kértem letartóztatásom okáról és idejéről – így válaszolt: örüljek, mert élve hagy, hiszen rólunk nincs elszámolási kötelezettség.

1956-ban Alsópáhokon a Forradalmi Bizottság elnökévé választottak. 1957 novemberében tanácsolták, egy évre hagyjam el lakóhelyemet, megelőzendő a letartóztatásomat. A politikai ellenőrzésem egészen a rendszerváltásig, 1989-ig fennmaradt. Minden munkahelyemről pár év múlva mennem kellett, de szakmai hozzáértésem folytán mindig mezőgazdasági munkakörben, jól megbecsülten dolgoztam.