Repülőtiszt
A KGB kezében
Amerika
A PEK elnöke
Művei

Fehérváry István, az 1945-56 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége elnöke (b) és Boross Péter korábbi miniszterelnök azon az ünnepségen, amelyen a volt kormányfõt köszöntötték 85. születésnapja alkalmából egykori és jelenlegi kormánytagok, pályatársak és barátok a Gellért Szálló Tea Szalonjában 2013. augusztus 26-án.
MTI Fotó: Soós Lajos[/caption]A PEK élén azokat az embereket képviselte, akik 1945 és 1956 között szenvedtek a kommunisták, illetve a kommunisták által irányított erőszakszervezetek terrorjától. Fehérváry István két könyvében, a Szovjetvilág Magyarországon és a Börtönvilág Magyarországon című köteteiben mutatta meg a magyarországi kommunizmus igazi arcát.

 

Repülőtiszt

A fiatalember Fehérváry Istvánt csábította a gép, a repülés és a levegőben vívott harc romantikája. Tizenkilenc éves volt, amikor Kassán repülőhadnaggyá avatták 1944-ben. A háborúból magából már nem sok jutott neki, de 1947-ben úgy tűnt, hogy egy másik harcban fontos szerepet vállalhat. Tagja lett Hadcáry Pál ezredes hálózatának, a nyugati inspirációra létrehozott Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének, amelynek az lett volna a feladata, hogy segítsen felszabadítani az országot a vörösuralom alól, ha kitör a harmadik világháború.

 

A KGB kezében

A felduzzadt hálózat Rákosiék látókörébe került, de tudtak róla a szovjetek is. Sőt! Fehérváry Istvánt a KGB tartóztatta le Bécsben 1949-ben, s a szovjet igazságügy ítélkezett fölötte. Moszkva éppen akkor függesztette fel a halálbüntetést, igaz, csak fél évre, de Fehérváry István ügye beleesett ebbe a pauzába. Így „csak” húsz évre ítélték. Majd átadták a magyar hatóságoknak, útravalóul azt mondták neki, a Katpolon azt is be fogja vallani, ami még a gondolataiban sem fordult meg…

Sokan nyilatkoztak úgy később a politikai elítéltek közül, hogy a Katpol poklához képest a körömletépő ÁVH valóságos szanatórium volt. Fehérváry Istvánt egy kihallgatás után – ahol szinte félholtra verték – visszavitték a pincében levő zárkájába. Járni nem tudott, a liftet pedig mellőzték ezúttal a kihallgatói, több emeleten át húzták le a lábánál fogva a lépcsőházban úgy, hogy a feje minden lépcsőfoknál keményen odacsapódott… És egy emlék az őrök lelkivilágáról: bödönben hozták a kávét a cellába a fogvatartottaknak. Mielőtt Fehérváry Istvánékhoz került volna a bödön, a cellaajtó előtt az őrök röhögve belevizeltek.

Tizenhat év börtön, ennyit kapott Fehérváry István Rákosi bíróságától. A Börtönvilág Magyarországon című kötetében azt írja, ezek az ítéletek nem is a bíróságokon, hanem a pártközpontban születtek, a bíróságok csak arra voltak jók, hogy kihirdessék ezeket. Két héttel a forradalom előtt szabadult. Részt vett a felkelésben, s amikor azt leverte a Vörös Hadsereg, menekülni próbált. A nyugati határ előtt rángatták le a vonatról. Nem voltak papírjai, a mosonmagyaróvári várba vitték, a vécéablakon keresztül szökött meg onnan. Előbb Bécsbe, majd az Egyesült Államokba került. Bécsben szigetelőcéget alapított, hogy biztosítsa a megélhetését, de jusson még valami másra is. Megalapította a Nemzetőr című újságot, amely folyamatosan tájékoztatta a Nyugatra szakadt magyarságot a hazai eseményekről, mindenekelőtt a véres kádári bosszúról, amelyről keveset tudott a világ.

 

Amerika

Fehérváry István Amerikában egyszerű kétkezi munkával kezdte életét, innen kapaszkodott felfelé a magyarokra jellemző szívós, kitartó módon. A hetvenes évektől kezdve az Új-mexikói Egyetemen tanított politikatörténetet, húsz éven át állt a katedrán. A rendszerváltás idején tért haza, s 1990-ben a Politikai Elítéltek Közösségének elnöke lett. A PEK történetéhez tartozik, hogy tagjainak zöme előbb az 1956-os szervezetekhez csatlakozott, de ezek elsősorban a forradalom ügyére, illetve a forradalmat követő megtorlásra koncentráltak, noha az 1945 és 1956 közötti időszaknak is sok áldozata volt. Ma sincs pontos adat arról, hány embert vetettek börtönbe, illetve végeztek ki ekkor. Fehérváry István háromszáz kivégzésről ír kötetében, a mártírok neveit s az ellenük felhozott „vádakat” is megemlítve, de a valós szám ennél jóval magasabb lehetett, különösen ha azokat is ide vesszük, akiket ítélet nélkül a kihallgatások verőlegényei öltek meg. Fehérváry szerint 1951 és 1953 között tombolt legfékeveszettebben a Rákosi-diktatúra. Ezek voltak a „csengőfrász” évei, amikor a letartóztatott politikai foglyok egyszerűen eltűntek a világ szeme elől. Büntetésükről, kivégzésükről sem értesítettek senkit hivatalosan a hatóságok. A kivégzettek holttestét Budapesten, a Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájában földelték el a hatóságok, s amikor ez betelt, akkor nyitották meg az azóta jelképpé vált 301-es parcellát.

 

A PEK alapító elnöke

Fehérváry István a PEK elnökeként sohasem beszélt grandiózus célkitűzésekről. Érzékelte, mennyire keveset tud a társadalom az egykori politikai foglyokról, sorsukról, szenvedéseik­ről, és érzékelte azt is, hogy az idő haladtával a tudás tovább fakul. A PEK azt tekintette legfőbb feladatának, hogy megőrizze, ébren tartsa a foglyok emlékét, és felhívja a figyelmet annak a diktatúrának a rémtetteire, amit több hazai politikus és publicista is vonakodik odatenni napjainkban a legvéresebb diktatúrák mellé.

 

Budapest, 2013. augusztus 26.
Fehérváry István, az 1945-56 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége elnöke (b) és Boross Péter korábbi miniszterelnök azon az ünnepségen, amelyen a volt kormányfõt köszöntötték 85. születésnapja alkalmából egykori és jelenlegi kormánytagok, pályatársak és barátok a Gellért Szálló Tea Szalonjában 2013. augusztus 26-án.
MTI Fotó: Soós Lajos

 

 

Röhögés a bitófa árnyékában

A Börtönvilág Magyarországon című könyv metsző élességgel tárja az olvasó elé a Rákosi-éra lényegét, az állam, pontosabban a kommunista párt által gyakorolt erőszakot s a rendszer mellbevágó brutalitását. Íme, egy részlet a kötetből: „A halálos ítéleteket a Gyűjtőben és más helyeken a kora reggeli órákban, rendszerint hét órakor, a PV-n pedig az éjszakai órákban hajtották végre. Statáriális ügyeket a nap bármelyik időpontjában, a törvény szerint az ítélet hozatala után két órával kellett végrehajtani. A kivégzésre szoktatásként kivezényeltek egy-egy újonc ÁVH-s vagy börtönügyi katonákból álló egységet, tanszázadot. A beosztott tisztek és kiképzők hangos, ocsmánykodó megjegyzéseket tettek a kivégzés alatt a szerencsétlen halálraítéltekre. Számtalanszor behallatszott a zárkákba, amint a kivégzés előtt álló elítéltnek röhögve kínáltak fel utoljára egy cigarettát. Egy esetben az egyik kiképzős tiszt odament a kivégzett élettelen testéhez, szétfeszítette a halott állkapcsát, és tiszttársai hangos röhögése közepette egy égő cigarettát dugott a szájába.”

 

Művei

Börtönvilág Magyarországon (1945–1956) (München, 1978; Budapest, 1990)
Szovjetvilág Magyarországon (München, 1984)
Varsótól Szófiáig (1988, angol nyelvű történelem könyv, From Warsaw to Sofia)
The long road to revolution. The Hungarian Gulag 1945-1956; szerk. Fehérváry Krisztina; angolra ford. Gorka Zsuzsa, Boros-Kazai András, Fehérváry Krisztina; Pro Libertate, Santa Fe, 1989