Balatonalmádi, 1935. január 7.-2014. július 14.

1935. január 7-én születtem Balatonalmádiban. Édesapám földművel, édesanyám háztartásbeli volt. 1948-ban elvégeztem az általános iskolát Almádiban, majd a pannonhalmi gimnáziumban és a veszprémi Lovassy Gimnáziumban tanultam, utóbbiból 1952 októberében, a negyedik osztályból vittek el az ÁVH emberei. A veszprémi ÁVÓ vallatópincéjében kínzások között faggattak, „a magyar szocialista államrend megdöntésével, kémkedéssel, hazaárulással” vádoltak.
Ami igaz is volt, mert 1949-ben megalapítottuk a Magyar Nemzetvédelmi Szövetséget, melyben hatod magammal azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy lehetőségeinkhez képest harcoljunk a szovjet megszállás és elnyomás ellen. Egy tagunk a zöldhatáron többször járt Ausztriában, ahol a határon túli „ellenállásnak” jelentett a szovjet csapatok megyei helyzetéről, leginkább a szentkirályszabadjai reptérről, a harckocsik számáról.
Az ausztriai táborban időközben befészkelték magukat az ÁVH emberei, ami egyenesen a későbbi lebuktatásunkhoz vezetett. B. Ferenc, U. József társainkat Jákon a templomnál, éppen hazafelé tartva letartóztatták és a Fő utcai központba szállították, ahol egy heti kínvallatás után a többiek nevét elárulták. Utána következtünk mi is, és mint ahogy már említettem, engem az iskolapadból hurcoltak el.
1953. február 5-én ítéltek el hatunkat, egyik társunkat majd csak két évre rá, addig be szerették volna szervezni H. Richárdot, de ő akkurátusan nemet mondott. U. Józsefet, B. Ferencet, T. Istvánt, H. Hugót először halálra, majd életfogytiglanira ítélték. K. Gábort 15 évre, engem 12 évre ítéltek. Ezek után a váci börtönbe vittek, majd augusztus 19-én a tatabányai bányába kényszermunkára a 14-es aknába. Csillésként dolgoztam három évet.
1956. június 4-én szabadultam a „változásoknak” köszönhetően, rendőri felügyelet alá helyeztek. A civil életben először segédmunkásként dolgoztam, majd lakatosként. Csak jóval később érettségiztem le. 1962-ben megnősültem, két gyermekem van. 1966-ban megengedték, hogy a mezőgazdasági technikumot elkezdjem, majd 1970-ben befejeztem. 1973-ban munkavédelmi főiskolát is elkezdtem, amit 1976-ban fejeztem be. 1990-ben beléptem a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségébe, és a veszprémi POFOSZ alelnöki feladatait láttam el. 1992-ben beléptem a Politikai Elítéltek Közösségébe, majd később vezetőségi tagként dolgoztam a betegségemig. 1996-ban a debreceni református templomban vitézzé avattak. 2002-ben a Szabad Magyarország érdemkereszt kitüntetést kaptam. 2008-ban megkaptam a Magyar Köztársaság Érdemkereszt arany fokozatát.
Manapság a közösségi munkámban már a betegségem nagyon gátol, visszavonultan élek Balatonalmádiban, de sajnos egyre többet a veszprémi kórházban.

2014. július 14-én átadta lelkét a teremtőjének.